Miért pont én? (Mások sokkal többen vannak)

 

A válasz a fenti kérdésre több összetevőből áll. A kiberbűnözők hamar rájöttek arra, hogy nagyobb cégekkel nehezebb dolguk van, hiszen ezek felkészültebbek, komolyabb intézkedéseket tesznek a megelőzés és az elhárítás terén. Egy kis- és középvállalkozás, vagy egy magánszemély gépe azonban ideális célpont, hiszen hiába kevesebb az értékes adat, ha a célpontok szinte teljesen védtelenek. A privát gépeken jóval több bizalmas adat található egy-egy konkrét személyhez, míg a kisvállalkozóknak ugyan kevesebb ügyfelük van, sok kicsi sokra megy.

 

 

A védtelenség ára

 

A felkészületlenül várakozókra komoly (üzleti) kockázat leselkedhet egy DdoS támadás képében, ami részben vagy egészben megbéníthatja a munkát, hiába nem veszítünk el információt. Nyugodtan szorozzuk be a kollégáink/alkalmazottaink számát az átlag bruttó órabérükkel, és vegyük a négyszeresét. Ennyibe kerül a cégnek, ha fél napot áll a rendszer. Már nem is vagyunk olyan nyugodtak, ugye? (Azzal már nem is számolva, ha nincs, vagy nem képes kezelni a problémát a saját IT-szakemberünk, esetleg egy határidős munka csúszik emiatt.)

 

Ha már adatokat is vesztünk, még nagyobb a baj: egy amerikai kis- és középvállalkozások körében készült felmérés szerint a kibertámadásoknak áldozatul esett cégek 61%-a nem tudta soha visszaszerezni az elvesztett adatokat. A biztonsági mentések viszont csodákra képesek.

 

 

Pénzt vagy adatot!

 

Ha úgy gondoljuk semmi értékeset nem vihetnek el tőlünk, akkor gondoljunk arra: ha másnak nem is, nekünk értékes lehet, amit tárolunk. Ha többévnyi családi fotóalbum, vagy az excelben vezetett költségvetés veszik oda, az tényleg nem sokat ér másnak, de számunkra pótolhatatlan. A támadók egyik újabb eszközei a zsarolóvírusok, amelyek károkozása tavaly öltött először akkora mértéket, hogy arra már a sajtó is felfigyelt. Ilyenkor a gépünkre valamilyen speciális titkosítás kerül, nem férünk hozzá semmihez. Az egyetlen mód a szabadulásra: kifizetni a váltságdíjat. Ráadásul sokszor a kevésbé lenyomozható kriptovalutákban kérik ezt az összeget.

 

 

A legnagyobb veszélyforrás: a hanyagság

 

Az alábbiakat – jó eséllyel – már olvashattad, lehet unod is. De ha mégis találsz olyat, amit nem alkalmazol, ne légy rest bevenni a gyakorlatba. A megfelelő programok beszerzése mellett a különböző támadások esélye a tudatos internethasználattal jelentősen csökkenthető. Ennek 0. lépése az igényes jelszóválasztás. A világ leggyakoribb 25 jelszava között továbbra is ott van az: 123456, password, admin és a qwerty. De ha ennél bonyolultabbat választottunk, akkor is érdemes lehet időről időre cserélni, miután legutóbb februárban került ki a netre több mint egymilliárd jelszó.

Érdemes lehet ránézni ITT, hogy a sajátunk biztonságos-e még. Emellett, ha tehetjük, állítsunk be további autentikációt is a fontosabb helyekhez; ez leggyakrabban a telefonos azonosítást (SMS-kód) jelentheti. Emellett puszta kényelemből ne használjuk a céges jelszavainkat máshol, hiszen hatalmas veszélyforrás lehet.

 

Ha ezzel megvolnánk, figyeljünk arra, hogy biztonságos böngészőt használjunk. Ez valószínűleg már Chrome, Firefox, vagy Opera használatával teljesül. Ezt még megerősíthetjük különböző letölthető add-onok segítségével, például Firefoxhoz innen.

 

Szerencsére egyre kevesebb olyan oldal van, melynek webcíme nem https jelzéssel kezdődik, de ha ilyenre tévedünk, vonakodjunk bármilyen bizalmas információt megadni. Ha fentre tekintünk, akkor látható, hogy a mi honlapunkon már ez a szabvány dolgozik.

 

Nagyon röviden tehát: Az ördög nem alszik, és a fáradtságos plusz figyelem, felkészültség, biztonságra törekvés hiába tűnik kidobott időnek és pénznek, sokszor már az első elkerült veszélyhelyzetnél megtérül!